12+1

Akcióban

Időben sikerült lefoglalni a 4-es stéget a BigPonty tóra, így semmi akadálya nem volt egy vasárnapi pecának a barátokkal. Reggel 7 után pár perccel érkeztem a parkolóba, de a „többiek” még sehol sem voltak (legnagyobb meglepetésemre). A büfében váltottam pár szót a „háziakkal”, majd vadásztam egy kiskocsit, és felpakoltam a cuccaimmal. A szombati „online” hírek nem sok jót ígértek, szinte sehonnan nem jött beszámoló jelentős fogásról, és nem volt ritka a betli sem (úgy általában, nem kimondottan a Carplove-ra értve).

Csattogó mínuszok
Csattogó mínuszok

Betyár hideg volt, Gödöllőről kiérve -4,5C-t mutatott az autó hőmérője. A parton is csupa dér volt a fű, a bejáró melletti kis pocsétát pedig összefüggő jég fedte. Reméltem, hogy a tó vize nem állt be…

Deres már a határ...
Deres már a határ…
Reméltem, hogy nem lesz befagyva a tó
Reméltem, hogy nem lesz befagyva a tó hátsó része

Mivel stéges pecára készültem, így most hoztam magammal ládát is, de persze azt be kell cipelni, és én valamiért mindig tengernyi cuccol vágok neki a horgászatnak. Mire felpakoltam ki is melegedtem, de befutottak a többiek is: Levi, Pistabá, és legnagyobb örömömre öreg barátját  – Balázst – is elhozta magával.

BigPonty tó, 4-es stég
BigPonty tó, 4-es stég
Feederek bevetésen
Feederek bevetésen

Közösen befuvaroztuk a felszereléseinket, és én a stég bal oldalát választottam (mert a botokat magam előtt keresztben, jobbra tartva helyezem el a feeder karon található bottartó villán), Levi így balra került, Pistabának már csak a stég mellett, a parton jutott hely. Elég gyorsan végeztem az előkészületekkel, mert az etetőt már este bekevertem. A parton már csak egy kis forrázott csontit kevertem az alapozóba, majd nekiálltam a feeder botjaimat felszerelni. Bedobások után tempósan gyúrtam az egykezes gombócokat (lett vagy 60 darab), és elkezdtem úgy 40 méterre belőni őket. A többiek „megköszönték” (nem), hogy nekik is etetettem, mire az ő dobási irányukba is lőttem pár gombócot. Aznapra 4 különböző method kajával készültem, amiből kettő adott halat, de jellemzően csak az egyik volt jó. Persze nem az etetésről jött az első hal, hanem a távolabbra bedobott, bal oldali botom hozta meg az első „bigpontyot”, ami annyira azért nem volt nagy. A tavaly nyári végi „tükrös” telepítésből egy 2 kiló körüli került a szákba. A (számomra újdonság) szakáll nélküli horog jól akadt, biztosan tartotta a halat. Az első tükröst kisvártatva egy újabb követte, majd ismét. Közben Levinek is beindult, és felváltva fogtuk a pontyokat.

Jó barátok :)
Jó barátok :)

Pistabá közben rendületlenül csak szerelt, zsinórt tekercselt Balázs segítségével, aki nem horgászott, de olykor jött nekünk is szákolni egy-egy fogást.  Ezek zömét a 2-3 kilós tükrösök adták, de olykor „benézett” egy-két pikkelyes ponty is, melyek átlag 5 kiló körül mozogtak. Nekem annyira jól ment, hogy Pistabá 11 körül megkérdezte, hogy nem akarok-e hazamenni…

„Palkó! Nem akarsz már hazamenni?”
„Palkó! Nem akarsz már hazamenni?”

A reggeli hideget kellemes napsütés váltotta fel, szinte már-már napozni is lehetett volna. De az időnként megélénkülő szél hamar eszünkbe juttatta, hogy ez még nem az az igazi tavasz. Olyankor még a téli sapkát is visszavettem, sőt a polár kabát kapucniját is a fejembe húztam.

Tükör víz
Tükör víz
Akcióban
Akció indul
Akcióban
Akcióban
Akcióban
Akcióban
Akcióban
Akcióban
5 kiló körül volt
5 kiló körül volt

Dél körül kisétáltam a kocsihoz, mert a reggel vásárolt péksüti persze kint maradt. A vasárnapi horgászatot kettőig terveztük, ennek megfelelően fél kettő körül kezdtem volna pakolni, ha a halak nem szóltak volna közbe. Kivételesen nem a balos, távolabbra bedobott botomon volt kapás, hanem a jobbos, finomabb pálcán. Szinte derékszögben meghajlott a karcsú, angolos bot, és ahogy a kezembe vettem úgy is maradt. Egyből éreztem, hogy jobb hal küzd a zsinór végén.

Mindkét botom fáraszt
Mindkét botom fáraszt, a másik Levi segítségével
Kard ki kard!
Kard ki kard!

A hal kitartóan küzdött, nem nagyon akart a stéghez közelíteni, majd amikor már ott volt, akkor egy szép 30 méteres kirohanással megint csak távolra került a száktól. Közben látom, hogy a másik bent maradt botomon is kapás van, ezt gyorsan átadtam Levinek, én pedig próbálta távolságot lopni a sajátomon. Egy jó 10-15 perces fárasztás végén aztán zsákba került egy nagyon szép pikkelyes ponty. Miközben fárasztottam, Levinek a saját botján is kapása volt, így a végén majdnem kevés lett a merítő. Az enyémről a parton lévő matracon készítettünk pár fotót, majd a matraccal együtt a vízre fektetve intettem búcsút az aznapi bandanagynak. Olyan 9 kilóra saccoltuk, de persze már csak visszaengedés után jutott eszünkbe, hogy volt mérlegünk is.

Hal a szatyorban
Hal a szatyorban
9!
9kg!
Apróságnak tűnik
Apróságnak tűnik
A napi „bandanagy”
A napi „bandanagy”
Szabadulás
Szabadulás előtti pillanatok

Összességében nagyon jó peca volt (nekem). Levi is legalább 5-6 bajszost terelt a merítőbe, szóval nem lehetett okunk panaszra. 12 pontyot fogtam (a +1-et Levi fárasztotta ki a botommal), amiből 10 jött a bal oldali, távolabbra bedobott, gáthoz közelebb lévő botomról, kettő a finom cuccról (köztük a 9 kilós). 8 darab „teszkós”/tükrös kettes átlaggal, és 4 nagyobb pikkelyes (ezek átlag 5 kilósak, lévén azonos telepítésből valóak). Levi is vegyesen fogta a tükrösöket és a pikkelyeseket. Az utolsó szép fogás után már nem is dobtam vissza, elkezdtünk összepakolni. A többiek természetesen nem állták meg szó nélkül, és kaptam a jobbnál-jobb „dicsérő” mondatokat, és persze abszolút bunda volt, hogy én oda ültem ahova… De hát ezért vannak a jó barátok. :)

Kettőnk cucca
Kettőnk cucca
„Nekem csak ennyi volt”
„Nekem csak ennyi volt”

Kifelé menet kérdezősködtünk a fogásokról, de máshol/másnak nem ment ennyire jól. A középső stégnél talán 2-3 ponty és pár keszeg jött, az első stégnél megúszták kapás nélkül. Én mindenesetre nagyon elégedett voltam, és persze a többiek is, hogy akkor én fizethetem az utolsó kört a büfében…

Kellemes nap volt, köszönöm mindenkinek!

Palócz Pál